Mai első térképünk Európa régióinak népességszám-változását mutatja, a XXI. század első évtizedében - azez egy viszonylag békésebb / nyugodtabb időszakban.
Pirossal láthatjuk a fogyó népességű területeket.
A legdurvább zuhanást az egykori Szovjetunió volt tagállamaiban láthatjuk: Oroszországban, Ukrajnában, Fehéroroszországban, Litvániában és Lettországban. Vélhetően alacsony születésszám és jelentős kivándorlás okozhatta ezt.
A kelet-európai kommunizmus (és már társadalmi problémák) messzire nyúló romboló hatását láthatjuk a szintén "kiürülő" Bulgáriában, Kelet-Szerbiában, a horvát agrár-vidékeken, ÉK-Magyarországon, Ó-Románia bizonyos részein és a "szépen" kirajzolódó egykori NDK-ban is!
További agrár-vidékek, melyek szintén csekély népesség-megtartó erővel rendelkeznek még: Anatólia és Kelet-Portugália.
A kép tíz évvel később, a COVID előtti években sem változott sokat.
A Balkán továbbra sem nevezhető Európa "sikertörténetének" Az egykori Havasaföld, Észak-Bulgária, a Belgrádon kívüli Szerbia, Dél-Albánia, Kelet-Horvátország folytatják az elnéptelenedést.
Ebben a mintába csatlakozik bele a magyar Alföld jelentős része is.
Tovább fogyott Litvánia és Lettország - de Szicília,, Szardínia és Dél-Portugália is.
Az igazi "sikertörténeteket" északon találjuk: Izland, Írország, Közép-Svédország. Hozzájuk hasonlóan erősen vonzotta még a vándorlókat Katalónia is.
Hihetetlenül érdekesen fordult meg Kelet-Törökország: itt valóságos népesség-robbanás zajlott ezekben az években.
A népesedés egyik legfontosabb mérőszáma a fertilitás (női termékenység). Ez az elméleti szám azt mutatja, hogy egy adott területen és időpontban egy nő átlagosan hány gyermeket fog szülni életében. A határszám itt a 2,1 - hiszen ha egy házaspárnak éppen két gyermek van, akkor önmagukat "reprodukálták", azaz ha egy országban ennyi a fertililási mutató, akkor ott stagnál a népesség.
Látható, hogy jelenleg Európa egyetlen országa sem éri el a 2-es fertilitást - azaz Európa a "természetesen fogyás" állapotában van.
Látható, hogy Dél-Európa nemzetei állnak a leggyengébben: a máltaiak, olaszok és spanyolok. Ez azért különösen érdekes, mert eredendően katolikus hitű népekről beszélünk - márpedig a katolikus hit kifejezetten gyermekvállalás-párti.
Tovább fokozza az "izgalmakat", hogy a szintén katolikus hitű Lengyelország és Litvánia is ugyanezzel a problémával küzd.
A 2-es "álomértéket" egymástól igen különböző nemzetek tudják - messziről - megközelíteni: a franciák, a románok és a bolgárok.
Nagyon érdekes a két balkáni ország helyzete, ahol egyszerre van jelen a viszonylag még kedvezőbb női termékenység - és a jelentős népesség-zuhanás. Ezt az összetett jelenséges az igen jelentős, Nyugat- és Dél-Európába irányuló kivándorlás (munkavállalás) magyarázhatja. Ne felejtsük: a román újlatin nyelv!
A Mediterráneumban még egy érdekességre hívnám fel a figyelmet: a muszlim hitű törököknél lényegesen több gyermek születik, mint az ortodox görögöknél. Ugyanakkor mindkettőnél rosszabb az albán születési adat: ahol muzulmán többség él együtt ortodox és katolikus kisebbséggel!
Az előző térképpen majdnem azonos idősávból (2022 - 2019) találtam térképen a fertilitás régiónkénti számairól.
Így talán még érdekesebb megnézni, hiszen az egyes országon belül így elképesztő regionális különbségeket vehetünk észre.
Látható, hogy akad Európán belül - igen kevés - terület, ahol legalább megközelítik a "csodás" 2,1-t: Észak-Kelet-Románia (azaz Észak-Moldva és Dél-Bukovina), illetve Franciaországban Marseille és Párizs régiója. Egyes demográfusok azt feltételezik, hogy ennek talán lehet némi etnikai meghatározottsága is: Ó-Romániában talán a cigánysághoz, Franciaországban pedig talán a muszlim hitű, arab gyökerű népességhez tartozó vállalhatnak több gyermeket.
Talán szintén a cigány etnikumra utalnak Kelet-Románia és ÉK-Magyarország kedvezőbb számai is.
A másik oldalról nézve, jól látható a "gyermekszülési kedv" elapadása Spanyolország, Olaszország, Portugália és Görögország majdnem teljes területén
A biológia tudománya szerint a nők alapvetően 16-46 éves koruk között "termékenyek". Logikus módon a házasodási életkor alapvetően befolyásolja a megszületett gyermekek számát, hiszen minél később házasodnak a fiatalok, annál kevesebb évet tudnak kihasználni a biológiailag lehetséges évekből.
Ebben a kérdésben alapvető kelet-nyugat "szakadást" láthatunk. Minél keletebbre megyünk (pl. Fehéroroszországba és Ukrajnába), annál inkább őrzik a hagyományos mintát, a korai házasodást.
A tengely másik végén a skandinávokat és a latin népeket (franciák, spanyolok, olaszok), akik a végsőkig kitolják az önálló családalapítást (sokat lehet olvasni a kényelmes olasz fiatal férfiak "mamahotelben" maradásáról. Azt se feledjük, hogy - különösen Nyugat-Európában - egyre elterjedtebb a házasságon kívüli együttélés: vagyis eljönnek ugyan a "mamahotelből" - de későn kötelezik el magukat és így kevés gyermeket vállalnak.
Nyilvánvalóan az elképesztően alacsony spanyol női termékenységben meghatározó szerepe van annak, hogy a spanyol "fiatalok" majdnem 35 évesen (!!!) kötnek csak házasságot. Ugyanakkor - érdekes módon - Svédországban nem ilyen direkt az összefüggés - hiszen Európa legkésőbbi házasodási számai mellett is egészen "tűrhető" termékenységi arányszámmal állnak. Egyesek ezt azzal kötik össze, hogy a svéd gyermekvállalási adatokban jobban jelentkezik a bevándorlók jelenléte, mint a spanyolokban.
A népesedési - különösen a vándorlási - folyamatokat mindig más adatokkal együtt érdemes vizsgálnunk.
Jól látható, hogy Európán belül elképesztően nagy különbségek mutatkoznak az egy főre eső GDP tekintetében. Kirajzolódik egy széles "gazdag kifli": a tengerparti Hollandiától és Belgiumtól, a nyugati (és különösen a déli!) német tartományokon és Ausztrián át egészen Lombardiáig! 28 évvel az egyesítés után is fennáll a jóléti szakadék az egykori NSZK és NDK között - immár egy országon belül.
Vegyük észre, hogy az Ír Köztársaság 2018 körül egyszerre mutatott fel jelentős üzleti sikereket és népességnövekedést (lásd a 2. térképet)!
A legszegényebb EU-régiók egy széles sávon húzódnak keresztül Kelet-Európán Lengyelországtól (Varsó kivételével!) Szlovákián és Magyarországon át le a Balkánra. Itt egymásra rétegződik a távoli (agrár-)múlt öröksége a kommunizmussal.
Nyilván komoly összefüggést fedezhetünk fel a szegény Kelet-Európa "kiürülése" és a gazdagabb Nyugat népességnövekedése között: Európában - most már évtizedek óta igen komoly "népvándorlás" zajlik keletről nyugatra a jobb élet reményében.
Spanyolországban egyszerre láthatjuk a jólétben élő Katalóniát (Barcelona!) és Baszkföldet a már szinte kelet-európain szegény Andalúziával.
