Erdély sokszínű kultúrája, történei emlékei és szép tájai már a századfordulón is vonzották az érdeklődőket.
1918/20-ban Erdély átkerült Magyarországtól Romániához - és az új hatalom is igyekezett népszerűsíteni az itteni (és a bánáti) "destinációkat". Ezekből a plakátokból válogattam most.

A román autóklub helyi tagozata, kihasználva a domborzati adottságokat is, "hegyi (motor)versenyt" rendezett "kincses" Kolozsvárott. Mi mást is tehettek volna a plakátra, mint a a város vélhetően legjelentősebb műemlékét, a gótikus Szent Mihály templomot?
A szöveg kizárólag románul olvasható - ami azért is erőteljes nacionalista üzenetként értelmezhető, mert az 1930-as, romániai (nem biztos, hogy teljesen megbízható) népszámlálás, az akkor 100 ezres váriosban mintegy 54 ezer magyar és 34 ezer román lakost mutatott ki...

Segesvár, a Kárpát-medencében szinte egyedülálló módon megmaradt jelentős középkori városmaggal rendelkezik. (A plakát tetején az óváros híres Óratornyát láthatjuk).
A várost évszázadokig elsősorban szász polgárok lakták és a magyar állam része volt - ezért itt legalább nem hagyták le a címből a nevet ezen a két nyelven (Schassburg - Segesvár). Felül, sokkal nagyobb betúkkel azért a román elnevezés (Sighisoara) olvasható.
A többi felirat már csak románul "hívogat": "Tarts velünk (egy) vasúti utazásra!" Mégpedig egy olyan vasútvonalra mely Szászföld két jelentős települését (Nagyszebent és Segesvárt) köti össze Szentágotán keresztül.

A középosztály vasúton "turistáskodott" - az igazán jómódúak viszont már saját autóval!
Különleges plakátot láthatunk. A város neve itt is három nyelven szerepel és itt is a román nyelvű van legalább duplaakkora betűkkel kiemelve!
A feliratok viszont német nyelvűek. Felül felhívja a figyelmet a messze földön híres Óratoronyra (kiemelve annak "életkorát"); alul a klasszikus Willkommen üdvözlés - és még az autózás kényelmét is németül népszerűsíti.
Talán valamely hely szász egyesület adhatta ki? Esetleg Németországból kívántak turistákat becsalogatni?

Nagyszeben esetében kicsit "visszavettek" a nyelvi sokszínűségből: felül, nagy betűkkel a román név ("Sibiu"), alatt a középkori eredetű szász ("Hermannstadt") - de a magyar "lemaradt"...
A szokásos, szinte "tőmondatos" üzenetek helyett itt hosszabb felszólítást olvashatunk: "Kirándulók, fedezzenek fel egy gyönyörű, tiszta várost, amely - környezetével együtt - kellemes helyeket kínál egy sétához!"
A vasút és az autó után egy újabb, kifejezetten modern közlekedési eszköz: a kerékpár.
A rajzoló persze arra is ügyelt azért, hogy az összes városi felirat kétnyelvű legyen: német - román.

A végére kilépünk a földrajzi érteloemben vett Erdélyből - átt a Bánátba.
Temesvár folyója a Béga, ahol akkor már évtizedek óta jelentős evezős-élet zajlott.
A szöveg éppen ezzel büszkélkedik: "Sebesség a Bégán!" A felszólítás pedig: "Látogass el a partra, hogy meggyőződj (róla)!"
A kizárólag egynyelvű felirat azért is fájdalmas, mert még az 1930-as népszámlálás is kb. 30-30%-nyi magyar és német lakost mutatott ki a városban, ahol akkor a románság még csak 26%-ot tett ki. (Sőt, külön számolták a több, mint 7%-nyi zsidóságot is, akik pedig magukat minden bizonnyal magyarnak vagy németnek vallották).































































