A Baltikumban élő törzsek a korai középkor vége felé és az ezredforduló táján szerveződtek népekké. A litvánokat először 1000 körül említi nyugati forrás - ekkor a nagy kiterjedésű Kijevi Ruszhoz tartoztak.
Érdekes módon a litvánok évszázadokig ellenálltak a keresztény térítésnek - ezért szoktuk őket tartani "Európa utolsó pogány népének".
A XIII. század közepén élt Mindaugas (nagy)fejedelem meghatározó szerepet játszott az állam történeti fejlődésében, mert uralma alá hajtotta a nép által lakott földeket.
Ezen a térképen nem csak Mindaugas terjeszkedését figyelhetjük meg, hanem azt az egészen példátlan sikertörténetet, amit a litván uralkodók (pl. Gediminas és Algirdas) a XIII. század második felében és a XIV. században Európa leghatalmasabb területű államát kovácsolták össze!
Amint jól látható messze-messze túlhaladták a litván nép által lakott földeket: a Kijevi Rusznak a tatár uralom következtébe bekövetkezett megsemmisülését kihasználva vonták uralmuk alá a keleti szláv, ortodox földművelők által lakott földeket. Azokat a területeket, ahol most elsősorban Fehéroroszországot és Ukrajnát találjuk!
Amikor a XIV. század végén a lengyel urak férjet kerestek fiatal királynőjük Szent Hedvig (a mi Nagy Lajosunk lánya!) számára, akkor számításba vették, hogy mindkét államot közös ellenség, a Német Lovagrend fenyegeti.
Így történt, hogy 1386-ban Jagelló Ulászló litván nagyfejedelem megkeresztelkedett, elvette feleségül Hedviget és perszonálunióban kapcsolta össze a két államot.
Ez az év egyúttal a litván nép kereszténnyé válásának is kezdete, melyben hatalmas érdemeket szerzett Hedvig királynő!
Az egymással szövetkező "gigantikus" Litvánia és a kisebb, de nyugatosabb Lengyelország 1410-ben Grünwaldnál hatalmas diadalt aratott a német lovagok felett.
Litvánia a XV. század elején érte el területi növekedésének csúcsát - az állam ekkor már a Balti-tengertől a Fekete-tengerig ért!
1569-ben a lengyel és a litván nemesség Lublinban kimondta a két állam valódi egyesítését (reálunió!). Így aztán valóban Európa leghatalmasabb állama jött létre!
A következő évszázadokban azonban Lengyelország végzetesen meggyöngült, így a XVIII. század végén, három lépésben (1772, 1793, 1795) szomszédai felosztották az államot. Az egykori hatalmas Litvánia így a cári orosz birodalom uralma alá került.
Az I. világháború teremtett újra a lehetőségét, hogy a litván nép visszakaphassa önállóságát. 1918-ban sikerült kikiáltani a Litván Köztársaságot.
Az újjáalakult Litvánia nem tudta magába foglalni a litván nép által lakott összes területet, mert a fővárosnak tekintett Vilniust Lengyelország szerezte meg. Így a két világháború között Kaunas szolgált ideiglenes fővárosként.
1923-ban viszont sikert könyvelhettek el: csapataik bevonultak a Balti-tenger partján fekvő (korábban német kézen lő) Klaipéda régióba.
Aztán 1939/40-ben alapvetően megváltozott a litván nép élete.
Még 1939 tavaszán Hitler ultimátumban visszaszerezte Klaipédát (német: Memel-vidék).
Ennél sokkal súlyosabb - és tartósabb - következményekkel járt, hogy az 1939 augusztusi Molotov-Ribbentrop-paktumot követően 1939/40-ben szovjet csapatok vonultak be, megdöntötték a törvényes kormányt, majd 1940 nyarán a sztálini Szovjetunió bekebelezte Litvániát!
Litvánia végül 1991-ben a Szovjetunió felbomlásakor nyerhette vissza függetlenségét - 2004-ben (hazánkkal együtt!) az Európai Unió tagja lett.
