A XX. század német történelme nem szűkölködött az elképesztő (drámai, tragikus, néhol tragikomikus, máskor felemelő) pillanatokban. A modern technika ezek közül számosat már dokumentált is. Közülük válogattam néhányat.
1918 novemberében a németek végleg megcsömörlöttek a háborútól - és a császári kormányzattól. November 9-én a forradalom Berlinbe is elért. A munkások fegyvert ragadtak - és csak reménykedhettek, hogy a hadsereg nem fogja nyers erőszakkal megvédeni a császár hatalmát. Ezért szól a felirat: "Testvérek! Ne lőjetek!"
II. Vilmos császár még aznap lemondott és kikiáltották a Köztársaságot.
Az 1929-es gazdasági válság romba döntötte a weimari köztársaságot. Az emberek, nyomorát elkeseredését a náci párt használta ki. Ikonikus plakátjuk is hozzájárult az 1932-es választási győzelemhez: "Utolsó reményünk: Hitler."
Hindenburg, birodalmi elnök (öreg császári tábornok) végül beadta derekát - és 1933. január 30-án kinevezte kancellárrá - egyelőre koalíciós kormány élén - Hitlert. Azért a kézfogáshoz felhúzta kesztyűjét - ezzel is kifejezve lenézését az alulról jött "osztrák káplárral" szemben.
Egy hónappal később, február 26/27-ének éjszakának leégett a Reichstag, a Birodalmi gyűlés épülete - mégpedig gyújtogatás következtében. Hitler azonnal lecsapott a lehetőségre és Hindenburggal olyan rendeletet adatott ki, mely megfosztotta a német népet alapvető szabadságjogaitól.
Hitler belevitte a német népet és a világot az emberiség történetének legtöbb áldozattal járó világháborújába - melyet elvesztett. Berlini bunkeréből még egyszer - 56. születésnapján, 1945. április 20-án - feljött, hogy halálba küldött német gyerekekkel fogjon kezet. 10 nappal később öngyilkos lett...
Hitler azt ígérte 1933-ban, hogy alaposan megváltoztatja a történelmet - és ez sikerült is neki...
A halálát követő napokban, május elején a szovjet hadsereg végleg legyőzte a Wehrmacht-ot és kitűzte a vörös zászlót a Reichstag-ra. Ezzel Európa Kelet-Közép-Európa és a Balkán jelentős része hosszú évtizedekre szovjet uralom alá került...
A felosztott Németország szovjet zónájából 1949-ben megalakították az NDK-t. Ebből az államból - nevével ellentétben - éppen a demokrácia hiányzott a legjobban. A szegénységben is élő kelet-berlini munkások bátor tüntetésre indultak 1953. júniusában - de a szovjet tankok agresszív fellépése 5 nap alatt vérbe fojtotta próbálkozásukat.
A nyomorgó keletről 1949 és 1961 között több, mint 2,5 milliónyian költöztek át a gazdasági csodát átélő nyugatra. Az NDK vezetésének ez már akkora munkaerő- és presztizs-veszteséget jelentett, hogy 1961. augusztus 13-án (szovjet engedéllyel) lezáratták az átjárást Kelet- és Nyugat-Berlin között, majd pár nap alatt felépült a Fal is.
Német politikus nevéhez fűződik a XX. század talán legfelemelőbb közéleti / emberi gesztusa. Willy Brandt, az NSZK szociáldemokrata kancellárja 1970-ben Lengyelországba látogatott. Varsóban koszorút helyezett el a II. világháborús gettó emlékművénél, majd - saját későbbi szavaival: "a német történelem mélypontjával szembesülve és a meggyilkoltak millióinak súlya alatt" - letérdelt.
Az NDK volt egy időben a világ egyik legkisebb presztizsű országa - hiszen fallal zárta be saját állampolgárait, nehogy mind elmenjenek...
A kommunista vezérek ezt találták ki, hogy látványos sportsikerekkel javítják meg országuk hírnevét. Hogyan mentek "biztosra"? Állami doppinglaborokban férfihormont adtak női atlétáiknak és úszóiknak. A kelet-német női sportolók számtalan világcsúcsot és bajnoki címet elértek - de a férfi atlétáik egyet sem. Nahát...
A német - és az európai - történelem talán legnagyszerűbb XX. századi pillanata 1989. november 9-én érkezett el, amikor az NDK határőrei már nem nyitottak tüzet a nyugati honfitársaikhoz igyekvő kelet-berliniekre. A TV-ben az egész világ láthatta aznap este, hogy ledőlt a Fal, véget ért a hidegháború és a német nép (és Európa) esélyt kapott egy szebb jövőre.
