Az I. évezred utolsó századaiban szláv törzsek vándoroltak folyamatosan a feltételezett őshazából nyugat felé.

Némely csoportjukat "poljánoknak", azaz "síkságlakóknak" nevezték.

A X. században északról, a Balti-tengeren át viking (svéd) harcosok érkeztek, akik erődített településeket emeltek a síkság közepén - ahonnan igyekeztek adóztatni / uralmuk alá hajtani a földművelő szlávokat.

E központok egyike volt Gniezno vára.

960 körül történhetett, hogy egy Mieszko nevű viking harcos / fejedelem harcosaival uralma alatt tudta egyesíteni a síkság jelentős területeit. Innentől számoljuk a lengyel állam létét.

966-ban vette fel a nyugati keresztény hitet.

Fia, Vitéz Boleszláv - a mi Szent Istvánunk kortársa - igyekezett országa független államiságát elismertetni a nyugati szomszéd Németország és a keleti szomszéd Kijevi Rusz között.

1000-ben elérte, hogy Gniezno érseki székhely lehessen, élete vége felé (1024-ben) pedig királlyá koronáztatta magát.

A fenti térkép természetesen pontatlan, hisz az ezredforduló környékén a Felvidéken nem létezett "szlovák" állam - legfeljebb igen ritka szláv lakosság, a Magyar Királyság részeként.

1138-as halálakor III. Boleszláv fejedelem részfejedelmségekre osztotta országát. Ez olyan keleti szláv hagyományt követett, melyet a Kijevi Rusz esetében is láthatunk (ott persze sokkal erősebb volt ez a folyamat) - de Magyarországon nem.

A térképen szereplő Német Lovagrend nevű állam nem ekkor, hanem 1226 körül alakult meg, amikor Mazóviai Konrád részfejedelem hívására német lovagok érkeztek a Balti-tenger partjára. Őket elvben a pogány litvánok támadásai ellen hívtak be - és éppen a mi II. Andrásunk űzte el őket a Barcaságból.

Erdélyben nem tudtak önálló államot alapítani - itt viszont sikerült.

A Piast-dinasztiába tartozó "Lokietek" Ulászlónak a XIV. század elején sikerült újraegyesítenie Lengyelországot. Ezt azzal is kifejezte, hogy 1320-ban az egész ország királyává koronáztatta magát.

Ekkor már a Visztula partján fekvő Krakkó volt a főváros.

Az ország középkori fénykorának III. Kázmér - az utolsó Piast - XIV. század közepi uralkodását szokás tartani. A nyugati civilizációhoz való tartozás jegyében ő már országgyűlést hívott össze és egyetemet is alapított Krakkóban.

Megfigyelhető, hogy Lengyelországnak ekkor nem volt tengerpartja - mert fent, északon terült el a Német Lovagrend állama.

III. Kázmér 1370-as halálával kihalt a Piast-dinasztia. A trónt unokaöccse a mi Nagy Lajos királyunk örökölte - így egy időre perszonálunió jött létre a két ország között.

1382 után a két ország történelme kettévált: Lengyelországot a fiatalabbik lány Szent Hedvig kapta. Neki feleséget a lengyel urak választottak.

Mivel Lengyelország számára a legnagyobb fenyegetést ekkor a Német Lovagrend jelentett, ezért Litvánia mellett döntöttek. Jagelló Ulászló litván nagyfejedelem lett Szent Hedvig férje - és Lengyelország királya. A litván nép - Európában utolsóként - 1386-ban keresztelkedett meg. Hedvig fontos szerepet játszott a litván nép megtérésében. Lengyelország és Litvánia között perszonálunió jött létre.

 Az ekkori Litvánia területének zömén nem a litván nép tagjai éltek. A Kijevi Rusz területét még a XII. században hajtották uralmuk alá a mongolok. A mongolok XIV-XV. századi gyengülésekor nem minden egykori "kijevi" (azaz keleti szláv keresztények által lakott)  részfejedelemség került moszkvai uralom alá - sokuk a litvánok alattvalója lett

Az immár egy uralkodó alá tartozó, egymással szövetkező lengyel és litván hadak hatalmas sikert arattak, amikor 1410-ben a grünwaldi (tannenbergi) csatában legyőzték a Német Lovagrendet.

Hohenzollern Albert nagymester 1525-ben szekularizálta a Német Lovagrendet - a létrejött Porosz Hercegség pedig a lengyelek alávetett / vazallus állama lett.

A Jagelló-dinasztia 1572-ben "Öreg" Zsigmond királlyal kihalt a Jagelló-dinasztia. Erre mintegy "felkészülve" még 1569-ben, Lublin városában a lengyel és litván rendek kimondták az egyesülést / reáluniót. Az egyesült állam - melyet Európában leginkább csak Lengyelország néven emlegettek - ekkor valóban Európa leghatalmasabb területű állama lett.

Mivel ebben a hatalmasra nőtt államban Krakkó városa földrajzilag már nagyon a "peremre" került, ezért 1596-ban - a szintén a Visztula partján fekvő - Varsót tették meg fővárosnak.