Szent Margit a magyar történelem legnagyszerűbb szentjeinek egyike.

Akkor született, amikor hazánk történelmének legsötétebb óráit élte.

A hazánkra törő tatárok 1241. áprilisában megsemmisítő vereséget mértek csapatainkra a Muhi mellett (a Sajó partján) vívott csatában. IV. Béla király csak kísérői önfeláldozásának köszönhetően élte túl a mészárlást.

A Dunántúl egy darabig még menedéket nyújtott a menekülőknek, de 1241/42 hideg telén a Duna befagyott, a tatárok át tudtak kelni rajta, így a király, feleségével (Laszkarisz Máriával) és gyermekeikkel Dalmáciába volt kénytelen menekülni. Itt újabb családi tragédiák érték őket: két kislányuk is meghalt.

Amikor 1242 januárjában, Klissza várában megszületett kislányuk, neki a Margit nevet adták és Istennek ajánlották - a magyar nép megmeneküléséért.

A tatárok még abban az évben kitakarodtak az országból - szörnyű pusztítást hagyva maguk után. A lakosság legalább 20-25% meghalt egy év alatt... Ez volt a magyar történelem legnagyobb demográfiai katasztrófája.

Amikor Margit kislánnyá cseperedett, a szülei - fogadalmukat megtartva - a domonkos nővérekre bízták őt. A nemrég, a XIII. század első évtizedeiben alapított domonkos rend női ágának kolostora a Duna-szigetén állt. A királyi család gyakran tartózkodott Budán (illetve részben a mai Óbudán) - és a sziget sem volt messze innen...

De hogy hívták a szigetet? A diákok egy része rávágja: Margit-sziget! Mások pedig azt Nyulak-szigete!

Vajon valóban a kedves kis tapsifülesekről nevezték el a Duna által körülölelt föld-darabkát?

Nos: a tudomány feltételezése szerint nem éppen ez volt a helyzet...

A lepra ma is létező, szörnyű betegség. Gyógyítani nem lehet -s fertőző. Sok ezer éve él vele együtt az emberiség - Jézus is gyógyított leprásokat.

Bár manapság inkább csak Ázsiában bukkan fel, de a középkorban hazánkban is jelen volt. Mivel fertőző, ezért a legjobb megoldásnak a betegek karanténba zárását tartották (azt hiszem, a Covid óta értjük ezt az eljárást...). Mi lehet a legalkalmasabb hely egy karantén számára? Egy sziget, a Kárpát-medence leghatalmasabb folyójának közepén!

Feltételezhetjük, hogy a nagyszerű domonkos apácák azért is települtek éppen e szigetre - ahol kolostoruk romjai ma is állnak (és közkedvelt kirándulóhelyet jelentenek a fővárosiaknak) - mert a betegeket ápolták.

Hogy hívhatták a középkorban a szigetet? Vélhetően egyszerűen csak "szigetnek". A középkor az írásbeliségben a latin nyelvet használta: latinul a "leprások szigete" = insula leprosorum.

Szent Margit itt élte életét imában, vezeklésben, szeretetszolgálatban. Édesapja egyszer ki akarta hozni a kolostorból, hogy férjhez adja Ii. Ottokár cseh királyhoz. Margit azonban hű maradt fogadalmához, apáca maradt. Mivel ebben a domonkos rend is támogatta, ezért a szigorú IV. Béla megneheztelt rájuk és inkább a mások koldulórendhez, a ferencesekhez közeledett.

Szent Margit 1270 januárjában (még édesapja életében) hunyt el. Nyilvánvaló életszentsége miatt hamar indítványozták szentté avatását. Ennek is köszönhetően íródhatott még a XIII. század végén, latin nyelven életének legendája.,

Valamikor - talán a XIV. vagy a XV. században - e legendát magyarra fordították -és ezen a nyelven maradt fenn korunkra. Lehet, hogy a fordítási folyamatban történt egy-két betűnyi félreértés, ami a sziget "átnevezéséhez" vezetett. Latinul: nyúl = "lepus", nyulak (többes számban) pedig "lepores". 

Ha a szigeten esetleg csak pár évig éltek leprával fertőzött emberek, akkor hamar feledésbe mehetett az "insula leporosum" elnevezése - ezt pedig (mondjuk másfél évszázaddal később) könnyű "insula leporum"-nak (azaz "nyulak szigetének") olvasni!

A fenti térképen már "insula leporum"-ként szerel. Látható a mellett lévő kis szigetecske is, melyet a folyam szabályozásakor "tüntettek el.

A Margit-legenda magyar szövegének fennmaradását a nagyszerű író és másoló apácának, Ráskay Leának köszönhetjük, aki 1510 körül élt a kolostorban.

Bár - feltehetően tehát félrefordítás nyomán - a nép sokáig "nyulak szigetének" hívta a föld-darabkát, de már a koraújkor hajnalán is felbukkant a "Szent Margit szigete" elnevezése, amint a fenti, rajzos térképen is látható. Ma már hivatalos is Szent Margit nevét viseli - akit végül (jókora késéssel) 1943-ban avatott szentté XII. Pius pápa.