A magát magyarnak nevező törzsszövetség 895 körüli Kárpát-medencébe érkezése biztos támpont.

Azt is megalapozottan állíthatjuk, hogy őseink Etelközből költöztek be.

Az is egyértelműnek tűnik, hogy a nyomok visszamutatnak egészen a Volgán túlra.

A nép egyes összetevőinek távolabbi eredete, az uráli (finnugor) és török nyelvi elemek keveredésének mikéntje és még számtalan más kérdés további kutatások tárgya. Jelen írásomban térképeket mutatok be, különböző elméletekkel.

Első térképünk a hagyományos elméletek alapján készült. E szerint őseink az Urál túlsó oldaláról érkeztek, szállásterületük volt Magna Hungaria (a Volga és a Káma folyók által körülölelt terület), innen átköltöztek Levédiába (ahol a Kazár Birodalom alattvalóiként éltek), majd továbbvándoroltak a Dnyepertől nyugatra Etelközbe és jött a honfoglalás (a térkép jelzi a híres besenyő támadásokat is). Ilyesmivel találkozhatott sok olvasóm a középiskolában.

Következő térképünk többféle elméletre is utal. Felveti, hogy az őshaza talán a Volga-Káma vidékén lehetett és azt is, hogy esetleg Levédia nem önálló szállásterület volt, hanem talán csak Etelköz egy része. Itt már feltűnik az az elmélet, miszerint a Donyec menti Levédiából, a magyarok egy része 700 körül délre vándorolhatott, a Kaukázus vidékére: ők lennének a szavárdok.

3. számú térképünk szintén egyszerre próbál mutatni több elméletet. A piros nyilak szerint a magyar vándorlása nem a sztyeppén, hanem az erdős és ligetes sztyepp határvidékén történt, Etelköz is egészen északon terült el. A kék nyilak itt is Donyec-menti Levédiára utalnak és csak egészen késői (870!) Etelközbe vándorlásra. Itt is feltüntetik a kaukázusi szavárdokat.

4. térképünk is "többelméletes": 750 körülire teszi (és egészen nyugatra tolja) Levédiát, utal az alánokkal való kapcsolatra (ők iráni eredetű nép voltak, akárcsak a jászok), ugyanakkor felveti már az északi, kései és gyors költözés lehetőségét: 850 körül, a sztyeppe peremén, kérdőjelessé téve Levédia létét. (A magyar őshaza itt egyértelműen Nyugat-Szibériába került lokalizálásra).

Következő térképünk felettébb izgalmas. Feltételezése szerint a magyarság már a Kr. u. V. században a Kaukázus északi előterében éltek (ahová az Urál déli lejtőiről költöztek), az etelközi tartózkodás pedig sokkal hosszabb lett volna, mint mások feltételezték. A 680-as dátum nyilván az onogurok Kárpát-medencébe költözésére utalhat, áttételesen így a "kettős honfoglalás" elméletére. Levédia itt is Etelköz részeként szerepel. Felvetődik az "északi útvonal" lehetősége - de viszonylag korán, már a VIII. században.

A 6. térkép Türk Attila, a jelen egyik vezető magyar régészének kutatásain alapul, illetve kifejezetten a régészeti leletekre támaszkodik. E szerint a korai magyarság régészeti hagyatéka egyértelműen az Ural- és a Volga-Káma vidékén lelhető fel. A Volgán átkelve őseink megkerülték a Kazár Birodalmat (írott forrás is utal mindössze három évig tartó intenzív kapcsolatokra), 850 körül érkezhettek Etelközbe. A modern ukrán régészet számtalan ekkori leletet tárt fel a Dnyeper mentén.

Biztos vagyok benne, hogy újabb régészeti leletek feltárása és esetleg az írott és más (pl. helyneves) források újabb elemzése közelebb vihet a korai magyar történelem rejtélyeinek megfejtéséhez.