- A koronázás mindenkor – ma is, a középkorban pedig még inkább – ünnepélyes egyházi szertartás, azaz szentmise. (Gondoljunk csak Ferenc József 1867-es koronázására, melyre Liszt Ferenc ünnepi misét komponált). Szentmisét pedig templomban, ünnepélyes, különleges misét pedig székesegyházban tartunk. (Természetesen mindenkor előfordultak a keresztény hit történetében szabadtéri szertartások is (pl. csatamezőn) – de a koronázás bizonyosan nem ilyen! Vizuális típusként néha elképzelem, amint az esztergomi érsek, teljes papi kíséretében sétál a jégtáblák között �. Nem kifejezetten reális kép.
A befagyott Duna Budapestnél a modern korban.
2. Legkésőbb a XIV. század (de talán már a XIII.) század óta az érvényes magyar királykoronázásnak három feltétele volt: csak az esztergomi érsek végezhette, Székesfehérvárott, a Szent Koronával, Székesfehérvárott. Nos: Székesfehérvár nem klasszikusan Duna-parti település �.
3. Hunyadi Mátyás 1458-ban lett hazánk királya – de a Szent Korona akkor épp nem állt rendelkezésre.
1440 májusában még ezzel koronázták meg a csecsemő (3 hónapos!) V. Lászlót (Habsburg Albert és Luxemburgi Erzsébet fiát), de a rivális uralkodónak, a Jagelló-dinasztiából származó I. Ulászlónak már nem sikerült birtokba kerítenie a szakrális tárgyat, ezért 1440 júliusában őt egy alkalmi koronával (melyet Szent István fejének ereklye-tartójáról vettek le) tették királlyá. Bár az akkori magyar országgyűlés ezt érvényesnek jelentette ki – de valahogy a nemesi közvélemény érezte, hogy „nem az igazi”, ezért 1458-ban már nem próbálkoztak másik koronával.
Hunyadi Mátyás ezért uralkodását, 1458 februárjában nem koronázással, hanem „trónra ültetéssel” kezdte – nem máshol, mint a székesfőváros, Buda Nagyboldogasszony-templomában (melyet épp ezért hívunk – természetesen egyházilag korántsem hivatalosan – „Mátyás-templomnak”)
Ilyen volt a Nagyboldogasszony-templom régen
- Természetesen Mátyás is tudta, hogy uralkodását igazán csak a koronázás legitimálja – de a Szent Korona még az 1440-es évek polgárháborújának elején Bécsbe került, III. Frigyes német-római császárhoz. Épp ezért az 1463-mas bécsújhelyi szerződéssel kénytelen volt a szakrális tárgyat visszavásárolni 80 ezer aranyért – miközben évi bevételei ekkortájt összesen 500 ezer arany körül járhattak. Mátyás – 20 éves makkegészséges, (ráadásul éppen nős!) férfiként – azt is gond nélkül „bevállalta”, hogy törvényes utód nélküli halála esetén a trón a Habsburgokra száll. Nos: akkor még nem tudhatta, hogy csak egyetlen fia fog születni (a későbbi Corvin János) – de ő is házasságon kívül…
A koronázásra végül 1464 márciusában került sor: a törvényes feltételek maradéktalan betartásával: esztergomi érsek, Szent Korona, Székesfehérvár.
- „Mesénk” szelídebb változatában nem a koronázás, hanem csak a választás zajlott le a Duna jegén. V.László, 1457 novemberi váratlan (csak 18. évében járt!) halála után a magyar országgyűlésnek kellett királyt választania. A magyar országgyűlésre ekkortájt minden nemes elmehetett – de igazi döntő szava a várakat és hatalmas földeket uraló, jobbágyok ezreinek parancsoló főuraknak volt.V. (Utószülött) László (1440-1457
-
Nos: Hunyadi Mátyás királlyá választása egyfajta „pártközi kompromisszum” következménye volt: Garai László nádor (a Gara-Cillei liga feje, az ország legmagasabb közjogi méltóságának birtokosa) állapodott meg róla még 1458 januárjában Szilágyi Mihállyal (Mátyás nagybátyjával, erdélyi vajdával, Nándorfehérvár 1456-os kapitányával). Szilágyi a kormányzóságot kötötte ki magának – a leendő, kiskorú király mellett –, Garai pedig lányát tervezte Mátyáshoz adni. Mindkét főúr jól járt volna az „ügylettel”.
Szilágyi Mihály -
Az országgyűlés a téli hidegben két helyszínen zajlott: az érdemi döntést meghozó főurak és püspökök a budai Várban tanácskoztak – míg a Szilágyi Mihály által „idecsődített” (Hunyadi-párti!), a már megszületett döntést „jóváhagyó” köznemesek a pesti oldalon. Vélhetően az történhetett, hogy a nemesek – már a döntés után – a befagyott Dunán keltek át Budára: ünnepelni. Ezen eseménysor emlékét őrizhette meg, erősen torzítva az utókor emlékezete.